Énekes Papagáj
(Psephotus haematonotus)

Élőhelye: Ausztrália északkeleti és délnyugati száraz, meleg területei. Csapatosan keresi fel a mezőgazdaságilag művelt területeket élelemszerzés céljából. Sokat tartózkodik a földön, ahol tápláléka egy részét az érett és félérett fűmagvak elfogyasztásával fedezi. A zárt erdőségeket kerüli, inkább a fákkal tarkított füves sztyeppéket és a parkokat kedveli.
Leírása: Hossza 28 cm. Alapszíne zöld. A hím élénk, fényes kékeszöld színű. Begye, tarkója világos zöld, farcsíkja vörös. A farok fölül zöld, alul fehéres. A tojó egyöntetű zöldes barna színű, a hímnél kisebb testű és farcsíkja nem piros.
Táplálása: Alaptakarmányként köles, fénymag, zab, napraforgó, fürtös köles keverékét kapják, melyeket naponta egészítsünk ki zöldségekkel, almával.
Tenyésztése: Röpdében és nagyobb kalitkában is költésre lehet bírni, ha egy jól harmonizáló párt sikerül összeállítani. A hím sokszor agresszívan viselkedik a tojóval, ezért tapasztalatom szerint fiatalon kell a párokat összeállítani, így elkerülhető a hím durvasága. Odú gyanánt a 25x25 cm alapterületű 35 cm magas, 6 cm átmérőjű bebúvó nyílással ellátott doboz tökéletesen megfelel számára, melybe a tojó átlagosan 5 darab hófehér héjú tojást rak. A tojó egyedül kotlik, a hím ez idő alatt őrzi territóriumát, valamint párja táplálásáról gondoskodik. A fiókák a 19. napon kelnek. Táplálásukat mindkét szülő végzi. Kelés után mindenképp adjunk a magok mellé lágy eleséget is, mivel a szülőknek a fiókák felneveléséhez nagy szükségük van rá. A fiatalok gyorsan nőnek és a 32-34. napon teljesen kitollasodva elhagyják az odút. Ekkorra már az ivarukat is könnyen meg lehet állapítani, mivel a hím példányokon a vörös farcsík már látható. Önállóvá válásuk után tanácsos a fiatalokat szüleiktől külön választani, mivel apjuk agresszívan viselkedhet velük szemben. Évente több költés is lehetséges. Elhelyezésekor legyünk tekintettel arra, hogy költéskor fajtársaival ellenségesen viselkedik, ezért mindig páronként tartsuk őket. A hidegre nem érzékenyek, minden további nélkül elhelyezhetjük őket a szabadban, ha egy széltől, csapadéktól védett helyet alakítunk ki számukra. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy sikeresen dajkálhatók vele a rozella félék fiókái. Számos színváltozata ismert, mint például a fahéj, fehér, tarka, lutinó, kék, pasztell. Igénytelensége, könnyű szaporíthatósága, valamint számos színváltozata miatt mindenképp megérdemli, hogy ott legyen a madártenyésztők állományában.

Horváth Csaba írása, A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők 2010. januári számából