Nagy Sándor Papagáj
(Psittacul eupatria)

(If. Bana János barátom tenyészetéből)

Nyugodt, békés természetű madár. A fiatal, szelíd, kézzel felnevelt, magányosan tartott példányok pár szóra is megtaníthatók Hat alfajából egy mára már teljesen kipusztult.
Elterjedési területe: Észak-India, Nepál, Pakisztán, Sri Lanka, Tájföld északi része, Vietnám középső és déli területei, Laosz.
Leírása: Ázsia legnagyobb papagája. A teljes testhossza 580-630 mm. Farktollainak hossza eléri a 38-41 cm-t. Színe fűzöld. Csőre alatt széles, hátrafelé keskenyedő fekete sáv vonul, mely a tarkón rózsaszín sávban folytatódik.  Evezőtollai, szárnyfedői kissé sötétebb zöldek. Vállán vörösesbarna foltot visel. Farka kékeszöld, a vége sárga . Csőre vörös. A tojón  a nyakörv hiányzik. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak.
Élőhelye: Síkvidéki erdőségek, kókuszültetvények, művelt területek, mangrove erdők lakója, ahol kisebb csapatokban figyelhető meg gyümölcsök, termések után kutatva melyek fő táplálékát képezik a szabadban.
Elhelyezése: Nagy termete matt tágas voliert igényel, ahol a szárnyait is használni tudja. Nálam a tenyészpár 2 méter széles, 2,3 méter magas és 3,5 méter hosszú voierben került elhelyezésre, melynek kétharmad része zárt, fűthető, ehhez csatlakozik egy küldő rész, ahol napozni, fürdeni tudnak. A két részt a falba épített 20x20 centiméteres közlekedő köti össze, melyet kívülről tudok nyitni, zárni, bár a nyílás általában egész évben nyitva van. A volier váz vasból készült, ez tartja a 2,2 milliméteres horganyzott drótból készült fonatot. A favázas és vékonyabb drótból készült volier nem alkalmas tartásukra, mert hatalmas, erős csőrükkel azt rövid idő alatt szétbontják. Az ülőrudak vastagabb keményfából vannak. Ezeket szükség szerint cserélem a madarak rágása miatt. A fészekodút tölgyfából készítettem nekik, melynek alapterülete 35x35 centiméter, magassága 70 centiméter, a röpnyílás 11 centiméter átmérőjű. A röpnyílás alatt belülről fém létrát szereltem fel, hogy megkönnyítsem a madarak közlekedését. Az odú elején egy tojóajtót is elhelyeztem, hogy a költést könnyen tudjam ellenőrizni. Nálam télen 10-15 fok van a madárházban más fajok miatt ahol élnek, de ezt nem tartom szükségesnek. A jó kondícióban lévő madarak széltől, csapadéktól védett helyen, szabadban is tarthatóak. Ebben az esetben olyan vastag ülőfákat kell a volierbe szerelni, hogy a madár ne tudja átfogni újaival, hanem ráülve eltakarhassa körmeit, ezáltal elkerülhetők a fagyási sérülések.
Tápláléka: Csíkos napraforgó, kukorica, búza, zab, édes cirok, köles, fürtös köles sáfrányos szeklice, hajdina keveréke. Ezeket a magvakat csíráztatva is kínáljuk nekik. Nagyon szeretik a félérett gabona magvakat, a tejes kukoricát. Ez utóbbiból sokat fagyasztok számukra, hogy egész évben rendelkezésemre álljon, de főleg fiókanevelés idején. Nagy gyümölcsfogyasztók, javaslom, hogy minden nap kapjanak valamely gyümölcsféleségből. Szeretik a különféle zöldségeket, zöldségféléket. Csemegeként dióbelet kapnak.
Szaporítása: Mivel nálam fűtött helyen telelnek, így a dürgés már decemberben kezdődik. Az első tojás lerakása általában január közepén szokott történni. A szabadba fűtetlenül tartott pároknál ez március elejére, közepére várható. A tojások száma 4-5, színük fehér, kotlási idő 21-24 nap. A tojó egyedül üli a tojásokat, a hím őrködik és eteti párját. A fiókák két hónapos korukban hagyják el az odút, de még hetekbe telik, míg önállóak lesznek. Elválasztásukkal nem kell sietni, mert szüleik nem viselkednek agresszíven a fiatalokkal szemben, sőt a család összetart. A fiókák kezdetben a tojóra hasonlítana, kiszínesedésükhöz két és fél évre van szükség, ekkorra a hímen megjelenik a nyaköv. A fióka nevelés idején táplálékukat egészítsük ki lágyeleséggel, mely főtt tojás, reszelt sajt, tejben áztatott zsemle, darált keksz, túró, reszelt sárgarépa morzsalékos keverékéből áll. Szaporításukhoz legalább három éves madarakkal próbálkozzunk. Sok esetben még ekkor is sikertelenül ér éget a tenyészidény. A 4-5 éves madaraktól már több eredményt várhatunk. Ha módunkban áll és több egyedet is be tudunk szerezni, akkor legjobb egy közös röpdébe engedni őket. Az egymással szimpatizáló egyedeket ez után külön kell választani a csapat többi tagjától, mert legtöbb eredményt ezekkel a példányokkal lehet elérni. Sok tenyésztő kedvét szegi, amikor nála az összekényszerített párok nem szaporodnak.
Összegezve, ha ideális helyen változatos táplálékon tartjuk őket és a szerencse is mellénk áll, a siker nem maradhat el.
Hollandia börzéken járva találkoztam kék, sárga és izabella szín mutációval is, de magad áruk miatt, szerintem a hazai elterjedésükkel a közeljövőben nem kell számolni.
 

Horváth Csaba írása, A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők 2010. májusi számából